Újra és újra fellobban a láng, hogy régen minden jobb volt. Nem voltak magányosak az anyák, mindig volt segítség a gyerekek körül, természetesebb volt a gyereknevelés és az egész élet. Ilyenkor az egyik szemem sír, mert van, ami tényleg hiányzik, de a másik szemem örül, mert nem szeretne egyetlen porcikám sem úgy élni már.
Ami tényleg jó volt régen
Hogy nem két embernek kellett kielégítenie a természetes mentális és érzelmi szükségleteket, fenntartania a családot anyagilag, és egy betegség vagy a nehézségek idején sem elszigetelődve és magunkra utalva kellett megoldanunk mindent. A család valódi erőforrás és támasz volt, minden nehézsége mellett.
Függetlenség régen és most
Néha elég a szüleink életét górcső alá venni felnőtt fejjel. Belegondolni, hogy nekik mennyi lehetőségük volt megválasztani a tanulási lehetőségeiket, szakmát választani, otthont választani, és az internet előnyeit is nélkülözniük kellett. A mi generációnk pedig már egészen korán önállóságra lett nevelve, és saját belső igényünk is van rá, hogy meglegyen az egzisztenciánk, függetlenségünk. Ami általában a kisgyermekes élet kezdetén elég nagy törést szenved.
Információs társadalom és a paraszti élet
Két összehasonlíthatatlan világ, amit mégis folyton egymáshoz mérünk. Az egyetlen közös pont az ember bennük, aki azonban már életstílusában, örökségében, társadalmilag, környezetében, technológiájában egy picit sem hasonlít. Míg mi szinte bármit megkereshetünk az interneten és az ország sem szab határt, addig a felmenőink egymásra és a tanult tudásra támaszkodhattak. Ez utóbbi pedig igencsak nagy különbségeket mutathat családonként.
Nagycsalád vagy közösségben élni
Ma már a legtöbben nem tudunk több generációs nagycsaládokban élni. Amennyi előnye volt, annyi hátránya is van – például a kivívott függetlenségünket sem szívesen adnánk fel, és a határok átmeneti fellazulása komoly fejtörést okozhat az új szülőknek és a friss nagyszülőknek is. Az előző korosztálynak az együttélés okán nem igazán volt lehetőségük megtanulni, hogy hogyan lehetne jól felnőttként, partnerként, kompetensként kezelni a gyerekeiket – azaz minket, hiszen többnyire sajnos velük sem így bántak. Ez már önmagában megterheli a családi kapcsolatokat. Szerencsére ez is tanulható és az, hogy közösségben hogyan tudnánk élni a mostani modern életünkben.
Régi- jó dolgok modern köntösben
Jogosan hiányoznak bizonyos funkciói a régimódi életnek. Jogosan érezzük, hogy a modern életünkből hiányzik valami, ami viszont akkoriban jó volt. Mégsem gondolom, hogy arra lenne szükségünk, hogy visszamenjünk az időben. Sokszor találkozom azzal is, hogy mindent vagy semmit alapon gondolnak vissza az emberek. Azt tapasztalom a hivatásom során, hogy generációk helyett sorstársakra van már szükségünk, szóval nem az egész csomagot kérnénk vissza, hanem új formában építenénk fel a „falunkat”.
Anyáink mellett kisgyerekes anyák egymásért
A több generáció együttélése helyett lehetne közösségben élni és támogatni egymást. Nem kell kizárni a nálunk idősebbeket az életünkből ahhoz, hogy lehessen egy megtartó háló körülöttünk, ami azokból az emberekből áll, akikkel jól és könnyen tudunk kapcsolódni. Mert ők is úgy élnek, azt élik meg, mint mi magunk. Ez már egy olyan pont, ami szabadságot adhat, segíthet megtalálni a közös hangot, és megadhatja a valahova tartozás érzését.
Elsőre talán ijesztőnek tűnhet új barátságokat kötni felnőtt fejjel, de ha találunk egy elfogadó, kor – és sorstárs közösséget a saját értékeink mentén, rá fogunk jönni, hogy nem is vagyunk ufók a saját életünkben. Ez már egy elég jó kezdet lehet, mit gondoltok?
Írta: Bálint Boglárka
gyermekágyas dúla, EMMA Vonal önkéntes és facilitátor, önkéntes szoptatási segítő
Bogitól az anyaság kihívásairól további cikkeket olvashattok Blogunkban. Például tudod mi az a kismama agy? Ha nem akkor kattints ide.