A szoptatás nem rekeszt ki senkit
2018 óta követem figyelemmel azt a küzdelmet, amit a szoptatási tanácsadók vívnak a szoptatásért, és itt nem csak az elnevezésről van szó.
Az anyatejes táplálás nem egyenlő a szoptatással
Az anyatejes táplálás egy része a szoptatásnak – annak a szomorú és nehéz részének, amikor valami nem sikerül vagy nem úgy sikerül (többnyire a tévhitek, támogatás hiánya stb. miatt). A valódi cél a szoptatás és annak támogatása, hogy az a 90%, aki képes és szeretne szoptatni, az hiteles információt és a valódi támogatást kapjon.
A szoptatás számomra közös ügy és mindannyiunkról szól
Az én szememben nincsenek kategóriák. Anyák vannak, történetek, utak, örömök és bánatok, sikerek és veszteségek, tények és tévhitek. Az én utam is folyamatos tanulás, és nem szabadna, hogy a szerencsén múljon, ki jut jó szakemberhez, és kinek elérhető. Minden tiszteletem azoké az anyáké is, akik fejnek, kutatják és elfogadják a donor női tejet, vagy tápszert készítenek, és fontos, hogy ők is táplálhatnak igény szerint, és részük lehet bőrkontaktusban, ahogy az is tény, hogy a kötődés és a szeretet nem szoptatás függő.
Én sem vagyok kivétel
Engem is értek durva megalázások amiatt, hogy szoptatok, egyik gyerekemmel sem volt zökkenőmentes, szégyenített meg szakember a nehézségeim miatt, nehezedett rám külső nyomás, hogy hogyan és mit kellene csinálnom, mindegyiküknél szükségem volt segítségre, ami miatt kérdőjeleztek meg nőként és anyaként, és hívtak már szoptatásnácinak is. Ettől még a szoptatás az, ami – biológia norma. Ez a norma nem rekeszt ki senkit, nem aláz és szégyenít meg senkit, nem jó és nem rossz, csak van.
Éltem át én is fájdalmat, küzdelmet, lemondást, szégyent, veszteséget – látom magam körül a nőtársaimat ugyanettől szenvedni a mai napig. Ezért emelem fel a hangom most is. Értük is teszem. Kihangsúlyozom, hogy soha nem harcolok senki ellen. A családokért vagyok.
Miről szól ez számomra?
Számomra ez nem a rugalmasságról szól, vagy hogy arra lenne időm, hogy egy elnevezésen vacakolnék, hanem a szoptatás és a nők védelméről. A szoptatás egy jóvan nagyobb kép. Amikor a tápszergyártó cégek agresszív és etikátlan marketingje nyomán anyatejes táplálásra redukálódik, akkorra már veszteségeket éltek át a nők és olyan nehézségeken mentek át, amik egyrészt nem az ő hibájuk, másrészt sokszor megelőzhetőek lehettek volna. Jogos az ő fájdalmuk és szomorúságuk.
Az anyaság örömeiről és nehézségéről további cikkeket itt>>
Az is fontos szempont számomra, hogy az anyatejes táplálás egy olyan gondoskodási forma, aminek már több feltétele van a sikerhez, ami túl sok anyának nem adatik meg. Például nem mindenki tud fejni, vagy nagy küzdelmekkel jár. Például a donor női tej, amiből az ország nagy részében hiány van. (Tudtátok, hogy az anyatejdonáció világnapja májusban van?) Vagy a pénz az eszközökre, cumisüvegekre, szoptanít eszközökre stb. Vagy a tisztításhoz szükséges feltételek, mint a tiszta víz, a tisztítószerek hiánya.
Véleményem szerint…
… ha anyatejes táplálásnak hívjuk, nem tágítjuk az anyák és családok körét, ahogy azt sokan gondolják, hanem szűkítjük. Megerősíthetjük a szoptatás tabusítását, akár verbálisan is azzal, hogy kikerüljük a szoptatás szót. És közvetve azokat a tévhiteket is, hogy a nagyobb gyereknek már nincs szüksége rá, időre kell szoptatni, és hogy azt mondják egy nőnek, ne szoptasson házon kívül, hanem nyilvános helyen adjon cumisüvegből lefejt anyatejet.
Nagyon egyetértek Keszler Vikivel abban is a fenti bekezdés mellett, hogy én sem szeretném, ha láthatatlanná tennénk a szoptatás hozadékát, szépségeit, praktikumát, ökológiai, fenntarthatósági, gazdasági előnyeit. És megérdemli a szoptatás, hogy legyen neki is világnapja.
Régen mondhattuk természetesnek. Ma már legalább annyira tudomány is, és szükséges, hogy tanuljuk. Ina May Gaskin-t szabadon idézve:
„ma is óriási szüksége lenne a nőknek, hogy lássák a szoptatást.”
Írta: Bálint Boglárka
gyermekágyas dúla, EMMA Vonal önkéntes és facilitátor, önkéntes szoptatási segítő