Még mindig tabu és szégyen övezi a mentális betegségeket, és így a szülés utáni depressziót is. Sokkal több anya érintett, mint gondolnánk, vagy mint akikről statisztikailag tudhatunk. Fontos beszélnünk róla, mert életek és családok sorsa múlik rajta, hogyan kezeljük.
Kinek a szégyene a depresszió?
Senkié – így tömören. Az anyáé semmiképpen, mert senki sem tehet róla. Arról sem, ha örökölte a hajlamot, arról pláne nem, ha korábban trauma érte, aminek nyomán kialakulhat. Ráadásul a szülés utáni depresszió olyan anyákat is érinthet, akik az előzőek közül egyiket sem mondhatják el magukról. A stigma még ma is rengeteg embertől veszi el a lehetőséget a gyógyulásra.
Miért szégyeljük akkor mégis?
Leginkább félelemből. A bántás, a megbélyegzés, a kirekesztés miatt, ami sokszor információhiányból fakad. A depresszió egy betegség, ami kezelést igényel – aki küzd vele, ő pedig támogatást és elfogadást. Egy törött lábú embernek sem mondjuk, hogy csak lusta sétálni. A mérgező pozitivitás a hibáztatással és bűntudatkeltéssel elmélyíti a problémát. A bizakodás és optimizmus a környezet dolga. Az érintetteknek pedig türelemre és valódi empátiára van szüksége.
Bizony félünk tőle
Nem látjuk, nem megfogható. Bárkivel megtörténhet. A depresszió nem válogat. Akármennyi közös vonása van a betegeknek, mégis mindenkinél egy kicsit más. Nincs rá egy univerzális pirula. Mindenkinek magának kell megdolgoznia a megküzdési stratégiájáért, és megtalálnia a számára megfelelő szakembert.
Terápia, a depresszió mumusa
Ez a másik szitokszó, ami kéz a kézben jár vele. A mentális és lelki egészségünkkel törődni ma már nem lenne szabad, hogy „ciki” legyen. Személy szerint nem csak mentális problémák esetén, hanem bárkinek bármilyen helyzetben ajánlanám, hogy fejlődjön általa az érzelmi intelligenciája, és legyen hatékony megküzdési stratégiája az élet nehéz helyzeteire. A terápia kemény munka. Mindenkinek nagyon komoly elismerés jár, aki belevág és halad a maga tempójában.
Kinek a problémája a depresszió?
Az egész családot érinti, és így a tágabb környezetet is. Nem csak az anya szenved tőle, mindenkinek nehéz a családban. Senki nem választja önként, hogy boldogtalan akar lenni, és szembenézzen akár a halállal is nap mint nap. Ezért is nagyon fontos, hogy minden segítséget megkapjanak együtt és külön-külön is.
Együtt le lehet győzni. Együtt lehet győzni. Ha beszélünk róla, már sokat segítünk a depressziós anyákon, hogy merjenek segítséget kérni, mert a meghallgatás erőt ad. Ők is emberek, ők is anyák, csak nehezebb utat kell bejárniuk. De ha egy anya jól van, jól lesz a családja is!
Írta: Bálint Boglárka
gyermekágyas dúla, EMMA Vonal önkéntes és facilitátor, önkéntes szoptatási segítő
További cikkek az anyaságról itt olvashatók.