Régen hagyománya volt, hogy a nők és a férfiak is összegyűltek, és miközben valamilyen tevékenységet közösen végeztek, megbeszélték az életük fontos dolgait egymással. Manapság a női közösségeket mégis lenézik és sokféle negatív jelzővel illetik.
Beszűkülő kapcsolatok – mi helyett csak Te meg Én
Hamar jön a társadalmi nyomás: a valódi felnőttség egyik kritériuma lett, hogy a karrierünknek és a párkapcsolatunknak szentelnünk magunkat. A munkahelyi csapatépítő tréningek – ha vannak, vagy tudnak pótolni a „bandából” valamit vagy nem, de ugyanazt nem tudják megadni. Ráadásul a munkahelyi protokoll meg is kívánja, hogy ne ott folytassunk magánjellegű beszélgetéseket. A megmaradt privát kapcsolatoknak pedig nagy teher átvenni egy közösség helyét és szerepét.
„Lelkizz már a barátnőiddel légy szíves”
A férfiak evolúciósan problémamegoldásra vannak huzalozva. Képesek megtanulni a meghallgatás művészetét, de ez azért komoly kihívás és feladat nekik. Nekünk nőknek pedig szükségünk van rá. Biztos vagyok benne, hogy minden párkapcsolatban vannak olyan kevésbé egyensúlyi állapotok, amikor ezt mondja a párod: „lelkizz már a barátnőiddel légy szíves”, vagy hasonló párbeszéd hangzik el, szóval a párkapcsolat is különösen megterhelődhet, ha a kapcsolataink leszűkülnek.
Abból semmi jó nem sül ki
Rengetegszer hallom, hogy ha nők gyűlnek össze, abból jó biztosan nem sül ki, még munkahelyen sem jó, ha csak női munkatársak dolgoznak együtt. Rosszindulatú pletykálás (jóindulatú pletyka nem létezik), szavakkal bántás (ebben vagyunk állítólag a legjobbak), egymással való versengés és méricskélés, megszégyenítés több szinten. Nő nőnek farkasa lett?
Nehéz ma közösségben lenni
Például a fenti hazugságok miatt. Az a baj, ha ezeket elhisszük, és pont az a megoldás, ha ezek ellenére összetartunk. Az a valódi baj, ha túl sok sérülés adódik össze, mert nem tudjuk, mit kezdjük velük. A nehézségeink kimondása biztonságos közegben könnyebbé teszi a terheket. És minél több női kör és anyaklub jön létre, annál biztosabb, hogy valahol mindenki megtalálja a helyét.
A vérünkben van – anyák egy rakáson
Sokkal több van bennünk, mint gondolnánk, és az előítéletek tehetnek a legtöbbet arról, hogy nem tanultuk meg támogatni és megtartani egymást. Az összetartás az igazi szuper képességünk. Mi anyák, ahogy a családot, úgy bármit képesek vagyunk működtetni. És ha együtt csinálunk valamit, az megsokszorozódik, vagyis legyünk Mi nők – egymás között.
Töltsünk időt együtt
Ideje rehabilitálni a női és anyai közösségeket. Gondoljunk például a 2021-ben szervezett karácsonyi adománygyűjtésre Várpalotán a rászoruló gyermekeknek. Ilyen csodáknak lehetünk a részesei. Mutathatunk a környezetünknek és a lányainknak ehhez hasonló jó példát is.
Ráadásul egy közösség tagjának lenni, megélni a valahova tartozás érzését, hogy befogadnak és én is fontos és hasznos tagja vagyok, nem gyerekes hóbort, hanem természetes szükségletünk.
Írta: Bálint Boglárka
gyermekágyas dúla, EMMA Vonal önkéntes és facilitátor, önkéntes szoptatási segítő
