Agyunk minden érzékszervi információt feldolgoz, függetlenül attól, hogy ennek teljesen tudatában vagyunk-e. A legtöbb gyerek képes megtalálni a módját, hogy figyelmen kívül hagyja a környezetében lévő sok felesleges információt, és arra összpontosítani, amit éppen csinál.

A túlérzékeny gyerekek minden ingert egyszerre és sokkal nagyobb mértékben érzékelnek, mint mások.

Ezek a környezeti ingerekre adott túlzott reakciók neurológiai alapúak, és nem a gyermek irányítása alatt állnak. A hang-, tapintás-, fény-, íz-, szagérzékelés gyakran elviselhetetlen mértéket ölt. Bár a túlérzékenység általában az autizmus spektrum zavar diagnózisával párosul, előfordulhat olyan gyermekeknél, akiknél nincs ilyen diagnózis.

A túlérzékenység (hiperszenzitivitás) mellett van olyan gyermek is, aki pont, az ellenkezője, kevésbé érzékeli az ingereket (hiposzenzitivitás), vagy az ingerek megkülönböztetésével van nehézsége.

Egy túlérzékeny gyermek reggele a hajszárító búgásával, az ébresztőóra hangos csörgésével, a villany felkapcsolásával kezdődhet. Mindenki beszélget körülötte, szól a rádió, megy a TV, ugat a kutya, kint az utcán csikorognak a fékek. Lehet, hogy a gyermek olyan ruhát vesz fel, amely csiklandoz vagy viszket. A szappan illata zavaró, a zabpehelyben lévő fahéj íze pedig intenzív és émelyítő. Persze nem így egyszerre minden, de ha a túlérzékeny gyermekeket 1-2 intenzívnek megélt inger is zavarja.

A gyermek reakciója lehet az, hogy teljesen elzárkózik, fülét befogja, s legszívesebben visszabújna az ágyba. A legtöbb esetben megpróbálja magát megnyugtatni. Elkezd simogatni egy kedvenc plüsst, de akár olyan intenzívnek is élhet meg egy inger, hogy önmagát megsérti, megharapja. Az óvodában rendszerint tolerálják a társai, óvónői. Az iskolában viszont, ahol még pluszban alkalmazkodni kell az óra menetéhez, koncentrálni, komoly nehézségekhez, magatartási problémákhoz vezethet.

Fontos, hogy a szülők, a tanárok megtanulják kezelni ezeket a viselkedéseket, s megpróbálják csökkenteni a túlstimulációt.

Túlérzékeny gyermek szülőjeként először is próbálja meg magát a gyermeke helyébe képzelni. Képzelje el, hogy épp a hangszórók mellett áll egy hangos koncerten, eszik egy rohadt tojás vagy romlott tej szagot érez, erős fények világítanak az arcába. Ezek nem túl gyakori hétköznapi példák, viszont a gyermeke minden nap ehhez hasonlókat él át. Fontos lenne figyelni, hogyan reagál az ingerekre, és megpróbálni kényelmesebbé tenni számára a helyzetet. Otthon vagy kiránduláson megengedheti a gyermeknek, hogy füldugót hordjon, vagy nyugtató zenét hallgathasson, betakarózzon egy kedvenc takarójába, és kiválassza a kívánt harapnivalókat.

Jó, ha a gyermek meg tudja fogalmazni érzéseit, segítsük ebben. Lesznek azonban olyan időszakok, amikor nem tudja a szülő irányítani a környezetet. Sokszor előre fel lehet készíteni a gyermeket azokra a helyzetekre, ahol számára zavaró inger lesz.  El lehet magyarázni neki, hogy mi fog történni, így legalább nem éri őt váratlanul.

A szenzoros érzékenység nem múlik el magától, s ha már jelentősen megnehezíti a gyermek és a család életét, szakember segítségét lehet kérni. Számtalan terápiás lehetőség közül választhatunk, ilyenek a Szenzoros Integrációs Terápia (Ayres terápia), vagy a Tervezett Szenzomotoros Tréning (TSMT).

Kovácsné dr. Benkő Anita pszichológus, TSMT terapeuta

www.facebook.com/csodavilagvarpalota

Kép forrása: www.facebook.com/myhighlysensitivechild

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás