Amikor egy gyermek tanulási zavarral küzd, a szülők és a pedagógusok igyekeznek segíteni őt tanulmányai során. A tanulásban való segítés mellett azonban fontos kérdés az is, hogy a tanulási zavar hogyan hat a gyermek érzelmi életére.

Bár nem minden tanulási zavarral küzdő gyermek küzd érzelmileg is (ez nagymértékben függ a számukra elérhető támogató hálózatoktól), sokukon egy bizonyos ponton eluralkodik a másság érzése vagy az az érzés, hogy ők „kevesebbek” mint társaik. Ha nem foglalkoznak ezekkel az érzésekkel a gyereket annyira megviseli, hogy már nem próbálkoznak, nem törekednek az iskolában, s egyre jobban lemorzsolódnak.

A szülőknek, pedagógusoknak fontos észrevenniük a következő jeleket:

– negatív önértékelés

– rossz kedv vagy ingerlékenység

– olyan tüneteket tapasztal, mint a fej- vagy gyomorfájás, még akkor is, ha nincs jelen fizikai betegség

– indokolatlan dühkitörések, erőszakos viselkedés

– fokozott szorongás

– apátia, különösen az iskolával kapcsolatban

A tanulásban akadályozott gyermekek szüleinek tisztában kell lenniük azzal a ténnyel, hogy az otthon elégedettnek tűnő, de az iskolában helytelenül viselkedő gyermek érzelmi zűrzavarban lehet, nem pedig szándékosan rosszindulatúan viselkedik. Ennek oka a gyermek identitástudat iránti igényében rejlik; ahelyett, hogy az iskolában „buta gyereknek” tartanák, inkább „rossz gyerekként” viselkedik, mivel ezt kevésbé sebezhető szerepnek tartják. Alternatív megoldásként néhány gyerek megpróbál „az osztály bohócává” válni.

Ha egy gyermek a fent említett tüneteket mutatja, fontos, hogy szülei megismerkedjenek a tanulási zavarokkal küzdő gyermekek által leggyakrabban tapasztalt érzelmi problémákkal és azok megoldási lehetőségeivel.

 Íme néhány gyakori probléma, amellyel a tanulási nehézségekkel küzdő gyermekek szembesülnek, valamint olyan működő stratégiák, amelyek segítenek ezeknek a gyerekeknek jobban érezni magukat:

1. A gyermek „butának” tartja magát:

Valószínűleg ez a leggyakoribb probléma, amellyel a tanulási nehézségekkel küzdő gyermek szembesül, különösen a diagnózis felállítása előtt, de néha utána is.

Szerencsére a megoldás viszonylag egyszerű: tudatosítani kell a gyerekben, hogy valójában mi is a tanulási zavar. A „tanulási zavar” kifejezés nem az alacsony intelligencia jellemzője, hanem azon gyerekek leírására szolgál, akik átlagos (vagy magasabb) intelligenciaszinttel rendelkeznek, de egy adott területen nem teljesítenek a képességeik szerint pl. az írás, olvasás vagy számolás területén. Valójában még a tehetséges gyerekeknek is lehetnek tanulási zavarai. Ha a gyermek megértik ezt – hogy konkrét problémájuk van, nem pedig az intelligencia általános hiánya –, gyakran megfelelő perspektívába helyezhetik problémájukat.

A szülőknek figyelniük kell arra is, hogy saját attitűdjük, hozzáállásuk befolyásolja a gyermek énképét. Ha túlzottan törekednek a tökéletességre, túlzottan aggódnak a gyermek tanulási zavara miatt, netalántán próbálnak nem tudomást venni a problémáról, az negatívan befolyásolhatja a gyermek önbecsülését.

2. A gyermek „furcsának” érzi magát az osztályban:

A gyerekeket, különösen az idősebb gyerekeket és a tizenéveseket nagyon foglalkoztatja a kortársaknak való megfelelés, ami általában megköveteli, hogy többé-kevésbé hasonlóak legyenek társaikhoz. A tanulási zavar miatt azonban másnak érezhetik magukat, különösen, ha nincsenek barátaik vagy kortársaik, akiket hasonlóképpen érint a tanulási zavar.

A probléma megoldásában létfontosságú, hogy a gyermek tanárai tisztában legyenek a gyermek érzelemvilágával, nehézségeivel.

Fontos, hogy a szülő és a pedagógus folyamatosan kommunikáljanak. A tanároknak érzékenynek kell lenniük gyermek érzéseire, és alkalmazniuk kell olyan stratégiákat, mint például, hogy megvárják, amíg a gyermek felemeli a kezét, mielőtt kiválasztaná, hogy az osztály előtt válaszoljon, elkerülve az esetleges megszégyenülést az osztály előtt. Amikor a gyermek válaszol, fontos, hogy erőfeszítéseit az osztály előtt megdicsérjék.

Nagyon fontos, hogy a tanulásban akadályozott gyerekek pozitív megerősítéseket kapjanak az iskolában, nehogy azt gondolják, az iskola olyan hely, ahol csak a hiányosságaikat emelik ki. A pozitív megerősítés a rendbontó viselkedést is korlátozza, mivel a gyerekek a felnőttek kedvében akarnak járni.

Ha a tanárnak fel kell mérnie egy olyan képességet, amellyel a gyermek küszködik, mint például a szóbeli olvasás, próbálja meg megszervezni, hogy ezt privát környezetben valósuljon meg.

Továbbá a szakértői véleményekben meghatároznak javaslatokat a gyermek oktatására vonatkozóan, melyek betartása fontos, hiszen ezáltal, óriási terheket vehetnek le a gyermek válláról, mint például a hosszabb felkészülési idő vagy ugyanannyi idő alatti, de kevesebb feladat elvégzése, vagy a segédeszköz használata.

3. A gyerekek kimerülnek:

Az iskola minden gyerek számára megterhelő, de a tanulási nehézségekkel küzdők számára kifejezetten kimerítő lehet. Ezeknek a gyerekeknek gyakran több órát kell a házi feladattal tölteniük, kétszer annyit kell tanulniuk, mint társaiknak, részt kell venniük a tanórán kívüli korrepetálásokon stb.

Ahogy haladnak előre, évről évre egyre nehezebbé válik a tananyag, ezért kiéghetnek. Ebbe az a tény is közrejátszik, hogy az iskola az életük nagy részét elfoglalja, így kevés idejük marad más tevékenységekre.

A kimerültség elkerülése érdekében a szülőknek együtt kell működniük gyermekük tanáraival, terapeutáival és oktatóival, hogy szerény, elérhető célokat tűzzenek ki. Ez arra helyezi a hangsúlyt, hogy egymás után sok apró siker szülessen, hogy a gyerek úgy érezze, munkája kézzelfogható, pozitív eredményt hoz. Szünetek beiktatása szintén hasznosnak bizonyul ilyen esetben.

Mindezek mellett fontos és elengedhetetlen, hogy segítse kihozni gyermekéből azt, amiben ügyes, vagy kimondottan tehetséges. Lehet, hogy például tehetséges zenész, vagy természetes művész, sportoló stb.

Azáltal, hogy táplálja ezeket az erősségeit, lehetőséget ad gyermekének arra, hogy pozitív identitástudatot alakítson ki, hogy társai közül képességei, nem pedig fogyatékossága miatt tűnjön ki, s ezáltal, egészséges önbecsülést alakítson ki.

Kovácsné dr. Benkő Anita pszichológus, TSMT terapeuta

www.facebook.com/csodavilagvarpalota

(Kép forrása: www.schneideroktatas.hu)

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás