„Tudjuk, hogy nem jöhet, mégis egyre várjuk

Enyhíti hiányát, ha álmainkban látjuk.

 Az ész megérti, de a szív soha, hogy egyszer

majd mi is elmegyünk, ahol Ő van oda.

  Az  élet múlik, de akit szeretünk, arra  életünk

végéig, könnyes szemmel emlékezünk!”  

 

Fájó szívvel és soha el nem múló szeretettel emlékezek édesapám   

Schillinger István

halálának 11. évfordulóján.

Szerető gyermeked Krisztina