Virágozók & Virágtalanok

Büszke nem vagyok rá, de  teljesen érdektelen voltam fiatal koromban a virágokkal szemben. Az életem nagy részét társasházban töltöttem, most jelenleg már családi házban élek. Panelházunk előtt nagyon szép virágoskert volt egy idős házaspár szorgalmas kezeinek köszönhetően előkertként. A lakásomban sem volt sok virág. Pár cserép kaspóban, amik inkább lakberendezési tárgyként funkcionáltak, míg fel nem adták a harcot a nemtörődömségemmel. Végül a macskánk érkezése végleg pontot tett rövid életük pályafutására.  Nehéz ezt már leírni, de akkoriban nem foglalkoztam a virágaimmal, inkább sajnáltam őket, hogy hozzám kerültek.

 Majd családi házba költöztünk…

 Maga a kert nyitottsága vonzott, de a virágok ültetése, a növények telepítése egyáltalán nem eleinte.

 Lehet, hogy ennek a kis talpalatnyi földnek a megszeretésével jött a termékenyítésének a gondolata. Nem tudok határvonalat mondani, de elvágólagos 180 fokos fordulattal változtam meg egyik napról a másikra a botanika irányába.

 Innentől kedvenc időtöltésem a kertészkedés lett. Nagyon sok segítséget kaptam barátainktól, kedves szomszédainktól, hiszen a nulláról indult a tudásom.

Miért meséltem el mindezt?

Mert úgy gondolom, hogy mind a két oldalt személyesen megéltem, tudom, mit gondolnak a  „virágtalanok”, illetve mit élnek meg naponta a „virágozók”.

 A Városszépítő és – Védő Egyesület közgyűlésén került napirendre a Virágos városért program, melyből egyértelműen kiderült, hogy most a legnagyobb feladatot a lakó közösségek virágosítása jelenti, pontosabban a köztük álló feszültség a témában.

 Szembeállítottam magamban a két énemet, a régit és a mostanit.

El kellett ismernem, hogy mindegyiknek joga volt a közterülethez.

 Én ugyan szívesen láttam mások munkáját, és eszembe nem jutott volna kárt tenni a kis virágoskertünkben a panel előtt, de nagyon sokszor azt hallom, hogy nem vigyáznak rá, nem védik, nem óvják, sőt, tönkreteszik, más kedves munkáját.

Ezt az érzést nem ismerem, de igyekszem az ő fejükkel most végiggondolni.

 Ha egy lakóközösségbe költözik egy olyan én, akiben erősebb vehemencia van:

  • és mondjuk kutyát tart, akit szívesen elengedne a lépcsőház előtt.
  •  Gyerekei vannak, akiknek a kezét szeretné elengedni, hadd rohangáljanak,
  •  vagy a falhoz rugdalni a labdát,
  • vagy akár csak egy kártyaasztalt letenni,
  • vagy egy padot, ahol megpihenhetne
  • esetleg füves mezőt képzel el a lakókörnyezetében.

Mindenkinek más és más elképzelése van arról a területről, vagy egyáltalán nincs, ami a házuk előtt van.

De érthető a másik oldal a virágozóké is, hiszen mennyivel szebb egy olyan ház látványa, ahol kis kertek karbantartva pompáznak a szezonális virágokkal, örökzöldekkel.

Az ő igényük, hogy szebbé, jobbá tegyék a környezetüket. Természetesen a város nagy része őmellettük áll. Evvel még nem oldódtak meg a helyi problémái a lakóközösségnek.

Kinek mihez van joga?

 Mit várhatunk egymástól, mit tehetünk egymásért, hogy mindenki jól érezze magát?

 A közösség feladata ezt a kérdést megvitatni.

Az én javaslatom, ahol még nincs kialakítva virágoskert, vagy bármilyen széppé tett övezet:

  • Tegyék meg a lakók, akiknek erre igényük van, hogy hívjanak össze lakógyűlést, ahol vessék fel a kérdést, hogy mekkora területre gondoltak, mit szeretnének elérni, mik a céljaik kertészkedésükkel.
  •  Nagyon sok pályázatot lehet már megnyerni ezekkel a szépítgetésekkel, amit akár anyagilag is finanszíroz az önkormányzat, tájékoztassanak erről minden lakót.
  • Elismeréseket, dícséreteket fognak kivívni kis gyöngyszemükkel, más lakók, várospolgárok előtt.
  •  Itt meg kell hallgatni a másik félt is, aki szintén el tudja mondani, hogy neki mire van szüksége ebből a közös részből.
  • Jó esetben egy kompromisszumos megoldás születik.
  •  Vagy egyezségre jutnak abban, hogy ki mennyire támogatja a virágosítást, és a hozzáértők és kedvet kapók nekiállhatnak a munkának, a többiek pedig jelezhetik, ha ebben valamennyire /semennyire nem szeretnének részt venni.

A már meglévő virágoskertek kérdésére és megvédésére is lakógyűlést kellene szervezni.

Fel kell tenni azt az ugyan most brutálisnak tűnő kérdést, hogy meg kell-e szüntetni a már gondozott kiskertet, amire más nem vigyáz azért, hogy ne legyen állandó rongálás és vita színtere?!

Összes „virágozó” énemmel ellent kell mondjak, mégis azt gondolom, ha egy lakóközösségben csak egy ember érdeke a szépítés, számára marad az ablakai, erkélye felvirágoztatása, ha a közösségnek más az elképzelése, el kell fogadni.

Ennek a lakóközösségnek vállalnia kell viszont, hogy az ő területük:

  • elhanyagoltabb lesz,
  •  nem lesz felvirágozva,
  • nem lesz elismerve.

 Az emberek két ellentétes tábort képviselnek, köztük vannak a közönyösek.

A lakóközösség többségi alapon dönt, melyet már számon lehet kérni, és el kell fogadtatni mindenkivel.

Személyemben mélyen reménykedem, hogy a legtöbb helyen a virágozók fognak győzni.

Leszpuch Henrietta

Városszépítő és –Védő Egyesület tagja

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás