Bezárt bennünket a Covid a négy fal közé. Egyszerre tapasztalatuk meg a bezártság és az online világ sok-sok előnyét és hátrányát. Íme néhány következtetés az anyai életemből és a hivatásomból.
- Barátkozni nehéz felnőtt fejjel
Az anyaság alapvető életmódváltással jár, ami az addigi kapcsolatainkban is változásokat eredményezhet. A változás pedig nem mindig jó vagy könnyű. Nem gondolnánk, hogy az anyaságunk a barátaink és közénk állhat, sajnos mégis megtörténhet. Komoly veszteségek ezek ebben az érzékeny és nehéz életszakaszban, amikor a legtöbb plusz kézre volna szükség.
- Házépítés másként
Számomra új barátokra lelni az első gyermekem születése után ahhoz a munkához hasonlítható, mint az első házunkat felépíteni. Követünk el kezdő hibákat, miközben felnőttként próbálunk helyt állni. Nem mindig sikerülnek úgy a dolgok, ahogy szeretnénk, esetleg csalódunk is. Sok munkát – törődést – figyelmet igényel, és őszintén reméljük, hogy nem kell soha újrakezdenünk ezek után. Nem tökéletes, de nekünk mégis nagyon jó, és szerethető a hibáival együtt. Valahogy így alakultak ki az új barátságaim is.
- Online élet
Ez egy ellentmondás lenne, ha nem ez lenne a valóság. Nem is igen volt választásunk az elmúlt 2 évben, hiszen amit csak lehetett, oda tettünk át. Van már az anyáknak egy olyan generációja, akik nem is tudják, milyen összejárni, együtt lenni, mert sohasem próbálhatták ki, nincsenek se jó, se rossz tapasztalataik, hogy tudhassák, megéri dolgozni érte.
- Gyerekkel elindulni otthonról
Komfort zónán kívüli volt mindig is gyermek(ek)kel elindulni otthonról, mert
– melós és nehéz: harc az öltözés, öltöztetés, készülődés, összepakolás, cuccolás stb.
– és most még félnünk is kellett tőle, hogy mi van, ha megbetegítünk másokat vagy mi magunk betegek leszünk.
- Többgyermekes édesanyák
Látlak benneteket. Tudjuk milyen a magány, beletettük a munkát a kisgyermekes kapcsolatokba, fájt a veszteség a karantén alatt, amikor megszűnt minden körülöttünk, valahogy túléltük a bezártságot is és most itt vagyunk. Újra kellene kezdenünk.
- Érdemes újra tanulni a személyes jelenlétet
Nem mondanék le a valóban jó online közösségekről magam sem. Van, amit máshol én sem kapok meg. De ez nem elég. Nem minden. A személyes kapcsolódásnak, a testközelből tapasztalásnak van egy olyan esszenciája, amitől valódi szárnyakat kaphatunk. Együtt sírni, nevetni, egymás kezét megfogni és egymást felhúzni a földről akkor tudjuk, ha ott vagyunk egymásnak a valóságban is.
- Hol keressünk barátokat?
Lehet közhely, de a játszótér mégsem olyan rossz ötlet. A gyerekek is hálásak lesznek, ha egymásra találhatnak, és mi is gyakorolhatjuk, hogy ne váljunk helikopter szülőkké.
Legyen bátorságunk közösségbe menni. Egy klub, egy piknik, egy műhely még akkor is hozhat jó élményeket, ha elsőre idegennek tűnik, és esetleg úgy érezzük, a témája nem érint minket.
Keressük meg a saját középutunkat. Haladjunk a korral, éljünk a modernizáció lehetőségeivel, és használjuk jól és arra, hogy a valódi életünkben is elérjük egymást, jobbá tegyük az életünket. A személyes kapcsolatok olyan minőségi javulást hozhatnak az életünkbe, amit a virtuális tér nem tud megadni. Támogathatja, ha nem ő uralja az életünket.
Az anyaságról és dilemmáiról bővebben itt olvashatsz.
Írta: Bálint Boglárka
gyermekágyas dúla, EMMA Vonal önkéntes és facilitátor, önkéntes szoptatási segítő