Érzelemszabályozás segítése gyermekkorban

A gyerekek, amint azt minden szülő tudja, zavarba ejtőek, és kiszámíthatatlanok tudnak lenni: lehet, hogy látszólag a semmiből elkezdenek dühöngeni, vagy makacskodni (például megütik egy testvérüket vagy nem hajlandóak rendet rakni maguk után). Persze függ a gyermek életkorától, hogy mit tekintünk még elfogadhatónak. Egy 2 évesnél még normális, hogy vannak dührohamai, de ha 5-6 évesen is gyakran teljesen elveszti az önuralmát, akkor valószínű, hogy segítségre van szüksége érzelmei szabályozásában.

Amikor ilyen események történnek, a szülők mindig azon töprengenek: „Miért viselkedik így a gyerekem, és miért nem hagyja abba?” Bár sokak szerint a válasz a következetesség, a fegyelem hiánya, ez gyakran nem így van; még a legengedékenyebb szülő is rendszerint következetesen fegyelmezi a gyermekét azért, mert pl. megütötte a testvérét. A gyermek viselkedése általában érzelmi impulzus eredménye, a pillanat hevében egyszerűen elveszíti az irányítást.

Egyes gyerekek számára nehezebb az önszabályozás, mert eleve egy nehezebb, lobbanékonyabb temperamentummal születnek, vagy esetleg olyan érzelmi elhanyagolásban volt részük, olyan traumákon mentek keresztül kisgyermekkorban, melynek következtében sérültek az idegrendszer érzelemszabályozásért felelős területei. Szemben másokkal, akik nyugodtabbak, higgadtabbak. A jó hír, hogy az érzelemszabályozás tanítható, fejleszthető!

Az érzelemszabályozás magában foglalja, hogy a gyermek képessé váljon:

  • szabályozni az olyan erős érzelmekre adott reakciókat, mint a frusztráció, izgalom, harag
  • megnyugodni valami izgalmas vagy felkavaró dolog után
  • a feladatára koncentrálni
  • új feladatra irányítani a figyelmét
  • irányítani az impulzusait.

Hogyan és mikor alakul ki az önszabályozás?

A gyerekek optimális önszabályozása biztonságos és szeretetteljes emberi kapcsolataiban alakulhat ki. Az önszabályozás már csecsemőkorban elkezdődik, de folyamatosan fejlődik felnőttkorban is. A kisgyermekek megtanulják fokozatosan késleltetni vágyaikat, úgy hogy rövid ideig várniuk kell az ételre vagy a játékra.

Ám a kisgyermekek még mindig elvehetik a játékokat a többi gyerektől, ha ez olyasvalami, amit igazán akarnak. Megtanulnak önkontrollt gyakorolni saját testi késztetéseik felett a szobatisztaságra szoktatás folyamata során.

Az óvodások már kezdik megtanulni, hogyan kell játszani más gyerekekkel, és megértik, mit várnak el tőlük mások. Például egy óvodás megtanul halkan beszélni, ha moziban van.

Az iskoláskorú gyerekek egyre jobban képesek kontrollálni saját szükségleteiket és elképzelni mások szempontjait, tehát egyre jobban látják a helyzet mindkét oldalát.  

A tinédzserek pedig jobban tudnak már tervezni, a társadalmilag megfelelő módon viselkedni, és átgondolják, hogy viselkedésük hogyan hat másokra. Mindez az idegrendszer érésével van összefüggésben: a magasabb rendű agyterületek fokozatosan veszik át a kontrollt az ősibb, az ösztönök, vágyak azonnali kielégítésére törekvő agyterületek felett.

Íme néhány gyakorlati módszer, amellyel segíthet gyermekének megtanulni és gyakorolni az érzelemszabályozást:

  • Amikor azt látja, hogy gyermeke egy bizonyos érzelmet mutat, tükrözze vissza neki, és beszéljen róla. Például: „Nagy mosoly van az arcodon. Biztosan örülsz, hogy látsz engem” vagy „Sírsz. Csalódott vagy, mert nem tudsz játszani a legóval”.
  • Nevezze meg amit mások érezhetnek. Például: „A néni szomorú, mert hiányzik neki a nagypapa”.
  • Az érzelemszabályozás fejlesztésének legnagyszerűbb terepe a játék és a mese. A fejből vagy könyvből mondott mese során a gyermek belső képeket alkot, mely segít feloldani a szorongásait, félelmeit, valamint saját értelmezést ad számára a világban fellelhető érzelmekről. Szerepjátékok során fejlődik empátiája, megtanul belehelyezkedni a különféle szerepekbe, emellett megélheti saját vágyait, érzéseit. De ide tartozik a bábjáték, a rajzolás, festés, homokozás, vagy a gyurmázás is. A festés és rajzolás megnyugtathatja ha frusztrált vagy szomorú.
  • Adjon lehetőséget gyermekének, hogy bármilyen korú és képességű gyermekkel játsszon. Más gyerekekkel játszva gyermeke megtanulhatja, hogyan kell megérteni és kezelni az érzéseit.
  • Iskolásokkal már lehet beszélni azokról az érzelmekről, amelyeket könyvek, tévéműsorok vagy filmek szereplői átélhetnek.
  • Mutassa meg gyermekének, hogyan ismeri fel az érzelmeit, és segítsen neki felismerni az övéit. Például: „Amikor leejtettem azt a poharat, nagyon hangosan kiabáltam. Megtörténik veled is ez, amikor hibázol és dühös vagy?
  • Vonja be a kiskorúakat és a tinédzsereket a problémamegoldásba és a nehéz helyzetek megoldásába. Például: „Egész hétvégén dolgozom, így tudom, hogy unalmas lesz számodra. Gondoljuk át, hogyan hozhatja ki a legtöbbet a hétvégéből.”
  • Dicsérje meg gyermekét, amikor úgy látja, hogy szabályozni tudja az érzelmeit, vagy megold egy helyzetet. Például: „Remek volt, hogy kivártad a sorodat”.

És végül, íme 5 apró lépés, amelyek segítenek gyermekének megnyugodni egy erős érzelemtől:

1. Vegye észre, és próbálja meg megfejteni, mit érezhet gyermeke: nézzen a szemébe, figyelje a testbeszédét, hallgassa meg mit mond. Egyszerűen kapcsolódjon hozzá.

2. Ha megfejtette mit érezhet a gyermeke, nevezze meg és kapcsolja össze az érzelmet a helyzettel. Például, ha gyermeke a padlón forgolódik, és hangosan panaszkodik, hogy kikapcsolta a tévét, akkor azt mondhatja: „Látom, hogy dühös vagy amiért kikapcsoltam a TV-t.”

3. Álljon meg, és ne mondjon semmit. Ha néhány másodpercig szünetet tart, és nem mond semmit, akkor időt ad arra, hogy gyermeke felfogja, amit az imént mondott. Nehéz nem beugrani a helyzetbe és nem kezdeni el beszélni. Ez a szünet elegendő lehet ahhoz, hogy gyermeke megnyugodjon, és valami másra terelődjön a gondolata. Vagy esetleg maguk oldják meg a problémát. Például: „Nézhetek több tévét, miután lezuhanyoztam?”

4. Támogassa gyermekét, amíg megnyugszik. Ha gyermeke nagyon ideges, több időbe telhet, amíg megnyugszik. Próbáljon meg nyugodt maradni és legyen közel a gyermekéhez. Ez azt mutatja, hogy megérti a őt, és képes kezelni az érzelmeit. Ez is segít nekik megérteni, hogy az érzelmeknek nem kell elsöprőnek lenniük.

5. Oldja meg a problémát. Gyermekének először meg kell nyugodnia, mielőtt segítene neki megoldani a helyzetet. A helyzettől függ, hogy mit tesz, miután gyermeke megnyugodott.

Kovácsné dr. Benkő Anita pszichológus, TSMT terapeuta

www.facebook.com/csodavilagvarpalota

(Kép forrása: www.ahaparenting.com)

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás