Néhány tipp a meltdown felismeréséhez, megelőzéséhez
Sokaknak ismerős az a jelenetet, amikor egy kimerült szülő próbálja csillapítani kisgyermeke dührohamát az élelmiszerbolt közepén. Sokszor azonban ez nem egy „hétköznapi” dühroham, hanem inkább egy meltdown. Mi a különbség a kettő között? Nehéz lehet megkülönböztetni a dührohamokat és a meltdown-okat (összeomlásokat), de megértésük segíthet megelőzni és jobban kezelni őket.
Három fő különbség van a dührohamok és az összeomlás között:
- A meltdown a dührohamokkal ellentétben nincs összefüggésben az életkorral. A dührohamok ritkábban fordulnak elő, ahogy a gyerekek kommunikációs és önszabályozási készségei fejlődnek, míg a meltdown későbbi életkorban is előfordulhat.
- Dührohamok akkor fordulnak elő, amikor a gyermek akar valamit, a meltdown pedig akkor történik, amikor úgy érzi, hogy szenzorosan, érzelmileg túlterhelt. Általában a dührohamok célorientáltak, például amikor a gyerek akar valamit, vagy megpróbál valamit elkerülni. A meltdown-ok ellenőrizhetetlen érzelmi és viselkedési válaszok a gyerek környezetében lévő ingerekre. Ezt a „túlstimulációt” fények, hangok, emberek vagy más tényezők, például fájdalom, kommunikációs akadályok vagy a megszokott rutinok váratlan változásai okozhatják.
- A dührohamok gyorsak, míg a meltdown-ok összetettebbek. A dührohamok általában hirtelen kezdődnek, és akkor érnek véget, amikor a gyermek megkapja, amit akar, vagy kifárasztja magát. Ellentétben a dührohamokkal, ameltdown-oknak gyakran van egy kialakulási időszaka, melynek során olyan viselkedésbéli változások láthatók, mint például a megnövekedett pulzusszám, káromkodás vagy fokozódó ingerlékenység. Mivel nincs „végcél”, a meltdown-ok néhány perctől néhány óráig is tarthatnak, és több személyre vagy stratégiára is szükség lehet a segítségnyújtáshoz.
Mik a jelei annak, hogy meltdown-rólvan szó? A kiváltó okok azonosítása, felismerése elengedhetetlen a megelőzésben.
A „trigger” egy olyan esemény a személy környezetében, amely a meltdown bekövetkezte előtt történik. Általában közvetlenül előtte történik, de néha késések is előfordulnak. A gyakori triggerek a következők:
- Váratlan változás a napi rutinban
- Azt mondják, hogy „nem”, vagy azt mondják, hogy várjon
- Zsúfolt környezet
- Hangos, irritáló hangok (sziréna, tűzjelző, zene), kellemetlen szagok, hideg/meleg hőmérséklet, erős fények
- Kényelmetlen ruha
- Váratlanul megérintett
- Egy nagyon kedvelt tevékenység vége
- A szülő testbeszéde időnként kiváltó ok lehet, például keresztbe tett karral állni
A környezeti kiváltó tényezők azonosításával gyakran megelőzhető a meltdown azáltal, hogy megszüntetjük a kiváltó okot (például címkék kivágása a pólókról).
Hogy néz ki egy meltdown?
- Sikoltozás, káromkodás, verbális fenyegetés („meg foglak ütni”, „el fogom törni”), fenyegető gesztusok is jelen lehetnek
- Fokozott légzés, vörös arc, hangos és gyors beszéd vagy hangok (ha a személy nem kommunikál szóban)
- Visszahúzódás, hirtelen elcsendesedés, halkan motyogás az orra alatt
- Van olyan gyerek aki elbújik, elmenekül, vagy egyenesen kikapcsol
- Van aki sír, ledobja magát, a klasszikus hiszti képét mutatja
- Van aki agresszív lesz saját magával vagy másokkal szemben pl. ütlegelés
- Van aki nevet (félelem jele)
- Van aki menekül, megszökik a helyzetből
- Lábak taposása, lépkedés, földre zuhanás, ökölbe szorított kéz, összeszorított állkapocs
- Az önstimuláló viselkedések fokozódhatnak, mint például a ringatózás és a kézcsapkodás
Mit tehetünk?
A meltdown legjobb ellenszere a megelőzés. Fontos, hogy ismerjük gyermekünk gyenge pontjait!
- készítsd fel gyermeked mielőtt elmennétek otthonról. Győződj meg arról, hogy gyermeked alapvető szükségletei ki vannak elégítve, és ne felejtsd el magaddal vinni kedvenc játékát esetleg zajszűrő fülhallgatót, némi harapnivalót
- mielőtt elhagyná a házat, győződj meg arról, hogy gyermeked jól kipihent, jól táplált, és használta a WC-t.
- legyen kényelmes öltözékben
- kerüljük a nagyobb áruházakat (ahol sok a vizuális inger, zaj, emberek)
- ne fárasszuk túl a gyereket, nem kell túl sok program
- Legyen tartalék terved. Legyen B-tervünk és esetleg C-tervünk, amikor kimegyünk a közösségbe.Oszdd meg gyermekeddel a tartalék tervet, vagy kérdd meg gyermeked, hogy segítsen létrehozni egy B-tervet.
Mit tehetünk, ha bekövetkezett a meltdown?
- Vonjuk ki a gyermeket a szituációból, vigyük szabad térre, legyünk vele
- Őrizd meg a hidegvéred, maradj nyugodt. Ha a szülő is zaklatott lesz, könnyen érzékelhetiezt a gyermek fenyegetésnek, ami rátesz még egy lapáttal a problémára. Beszélj hozzá halk, nyugodt hangon. Nagyon nehéz nyugodtnak maradni egy ilyen szituációban, de idővel rá fogsz jönni, hogyan tudod megoldani a lehető legjobban.
Kovácsné dr. Benkő Anita pszichológus, TSMT terapeuta