A kötődés népszerű téma manapság, lépten-nyomon belebotlik az ember pszichológiai blogokon, vagy akár könyvek formájában. A téma vagy a korai szülő-gyerek kapcsolat vagy a felnőttkori párkapcsolatok kapcsán bukkan fel. Egyrészt ennek a népszerűségnek van jó oldala, hiszen a mai kor anyukái sokkal tudatosabban nevelhetik gyermeküket. Másrészt viszont szorongással is töltheti el a kismamákat, felmerülnek olyan kérdések, hogy vajon jól csinálom-e, mit is kell csinálni pontosan.

Mi a kötődés?

Mi jut eszünkbe a kötődés szó hallatán? Mire asszociálunk? Eszünkbe juthat a ragaszkodás szó. Ha Sáriról azt mondják, hogy nagyon anyás, akkor örülünk, mert azt gondoljuk akkor Sári kötődik anyához. Első nap az óvodában édesanya sír, mert először engedi el egyedül gyermekét. Ragaszkodik hozzá, tehát kötődik. Másrészt eszünkbe juthat a gondoskodás szó is, hiszen alapvető, hogy szülőként tápláljuk gyermekünket. Mindkét szinonima fedi a kötődést, de nem teljes mértékben.

A kötődés ugyanis több, mint ragaszkodás és gondoskodás. A kötődés érzelmi összehangolódása szülő és a gyermeke között, melynek során finoman illeszkednek egymáshoz érzelmi síkon. Azt jelenti, hogy szülő jól, adekvátan reagál gyermeke megnyilvánulásaira.

Mi nehezítheti az érzelmi összehangolódást?

Minden szülőnek vannak előzetes elvárásai gyermekével kapcsolatban, melyek egyrészt hasznosak, hiszen felkészíti őt lelkileg a szülőségre. Akkor lehet nehezebb, ha túlzottak a fantáziái, s a megszülető gyermek egész más temperamentumú, mint amit a szülő elképzelt, s nehezen szakad el előzetes elvárásaitól.

Elképzeli, hogy például milyen jó lesz szoptatni, s ha valami okból kifolyólag nem sikerül, stresszként éli meg, önmagát hibáztatja, holott számos oka lehet, hogy egy anya nem tud végül szoptatni. Fontos, hogy ezekbe a helyzetekbe ne ragadjon benn túl sokáig, mert a sok stresszt megérzi a baba is. Ha egy gyermek koraszülött és nem lehet egyből felvenni, simogatni, szoptatni, attól még később kialakítható a biztonságos kötődés.

Leginkább nehezítheti az összehangolódást, ha az édesanya érzelmileg elérhetetlen, súlyos depresszióval, személyiségzavarral küzd. Ilyen esetben mindenképpen orvosi, pszichológiai segítségre van szükség.

További pszichológiai cikkek

Milyen kötődési stílusok vannak?

Többféle kötődési stílus létezik, attól függően, hogy milyen későbbi, felnőttkori viselkedést eredményez.

1. Biztonságosan akkor tud kötődni a gyermek, ha megtapasztalja, hogy bízhat a szülőben. Megtapasztalja, hogy hatni tud a környezetére, ha sír, kitalálja a szülő, hogy mit szeretne, nem hagyják őt magára, kielégítik szükségleteit, rezonálnak rá, bízhat az emberekben.
2. Ez az alapvető bizalom a személyiség alapköve! Aki biztonságosan tud kötődni, kiegyensúlyozott lesz, bízik a szüleiben, ha pedig már járni tud, el mer szakadni, s bátran felfedezi a világot. Ezt a fajta kötődést ápolni kell a későbbiekben is, a legfontosabb, hogy ha a gyermeknek kérdése, problémája van, a szülő legyen jelen, támogassa, hallgassa meg gyermekét. Ha így tesz, a gyermek önmagában is megtanul bízni, s bátran kezdeményez majd az óvodában, iskolában, s a felnőtt életében is. Megtanul bízni az emberekben, s a felnőtt párkapcsolatában is bizalommal fordul párjához.
3. Bizonytalan lesz a kötődés olyan esetekben, ha a szülő érzelmileg teljesen kiszámíthatatlan, néha túlságosan ragaszkodó, máskor szinte elérhetetlen érzelmileg, akár elutasító, agresszív, ő maga is érzelmileg labilis. A gyermek azt tanulja meg, hogy ugyan jelen van a szülő, de teljesen kiszámíthatatlanok a reakciói. Ha baj van, nem lehet tudni, hogy felé fordul-e, elutasító lesz-e vagy pont az ellenkezője. Néha jó a szülővel, néha viszont nagyon fájdalmas. Ebben az esetben kétféle stratégia lehetséges.
4. a) Az elkerülő kötődésű gyermek hamar megtanulja, hogy ne mutassa ki az érzelmeit. Bár ragaszkodik a szülőhöz, de ezt nem mutatja ki. Mivel azt tanulta meg, hogy kiszámíthatatlanok a szülő reakciói, úgy dönt, inkább nem kötődik túlságosan senkihez, az a biztos. Felnőttként gyakori, hogy nem mutat ki túl sok érzelmet a párkapcsolatokban sem, ha pedig túl közel kerül valakihez, akkor hamar kilép a kapcsolatból, jellemzően gyakran a munkájába temetkezik inkább.
5. b) Az ambivalens kötődésű gyermek pedig a szülő kiszámíthatatlan viselkedésére azt a stratégiát alakítja ki, hogy szinte elengedni sem meri a szülőt. Ha problémája van, szalad a szülőhöz, de nagyon nehezen nyugszik meg. Sőt, sokszor ambivalens viselkedést mutat, szalad a szülőhöz, de aztán ellöki magától. Tehát ellentmondásos a kapcsolata vele, hol bújik hozzá, hol eltolja magától a szülőt. Hasonló mintázat jelenik meg aztán a felnőttkori párkapcsolatokban is. Ragaszkodik párjához, már-már túl szorosan, nagy a közelségigénye, szorong, hogy elvesztheti őt, kevés önbizalommal rendelkezik. A gyermekkori közeledés-távolodás mintája visszaköszön itt is, hol túl szoros a kapcsolat, hol egyszerűen kilép, majd kibékül, se veled se nélküled mintára.
6. Elutasító kötődést olyan gyermekek mutatnak, akit egészen pici koruktól kezdve elhanyagoltak, bántalmazást szenvedtek el. Ők szinte menekülnek a szülő elől, nem képesek kötődést kialakítani. Mivel a szülő bántalmazó, megnyugvást nem találnak nála. Felnőtt korukban gyakran képtelenek bárkihez is kötődni.

Kovácsné dr. Benkő Anita pszichológus, TSMT terapeuta

www.facebook.com/csodavilagvarpalota