Fotót készítette: Tóthné Szűcs Eszter, fotón szerepel: Réka és Zoltán

Sokszor olvasom/hallom, hogy a babahordozás modern hóbort, a hordozással, a babánk gyakori kézben tartásával „elkapatjuk” a gyereket, hogy el fog maradni a mozgásfejlődésben („Hogy fog ez a gyerek megtanulni járni?”) és ráadásul veszélyes is.

Vizsgáljuk meg közelebbről a fenti állításokat/aggodalmakat.

1. A hordozás modernkori hóbort!?

Kérdésre kérdésre válaszolnék. Modern „őrület” az az indián törzseknél, az afrikai törzseknél, az inuitoknál, és még oly sok helyen a Földön, hogy hordozzák a gyermeküket? Egy gyermek születése náluk a világ legtermészetesebb dolga, ahogy az is, hogy az élet nem állhat meg, menni kell, a feladatokat el kell végezni – akár egy pici babával is.

Amikor a nagymamám először látta, hogy a dédunokáját kendőbe teszem, elmesélte, hogy bizony ő is hordozta anyukámat (1964-65-ben), menni kellett a földekre kapálni, így egy háromszög alakú kendővel kötötte magára őt.

Az ember testfelépítése a törzsfejlődés során sokat változott, de a csecsemőkori (ún. primitív) reflexek közül több emlékeztett  arra, hogy őseink valaha (aktívan) hordozták utódaikat. Ilyen reflex például a Moro reflex (amikor a baba hirtelen megijed, először egy pillanatra széttárja a végtagjait, majd hirtelen, szorosan összezárja azokat) vagy a fogó reflex, amikor a baba erősen megkapaszkodik a felnőttek ujjába), vagy amikor megemelünk egy pici babát a lábait magasan felhúzza, ún. terpesz-guggoló tartásba, amivel „felkészül” arra, hogy a felnőtt csípőjén hordozódjon (1).

2. A hordozással, gyakori kézben tartással elkényeztetjük a babát.

Miután megszületik egy gyermek, teljes mértékben a szüleire kell hagyatkoznia. Számára minden új és ismeretlen, az egyetlen biztos pont az életében az édesanyja (és édesapja), akitől a táplálékot és a biztonságot kapja. Elmondani nem képes, mire van szüksége, sírással fejezi ki, ha bármi kényelmetlen és idegen számára. Azzal, hogy felvesszük, ringatjuk, beszélünk hozzá, tudatjuk vele, hogy minden rendben, itt vagyunk, biztonságban van, megvédjük őt. Azzal, hogy folyamatosan a közelünkben van, nem elkapatjuk, hanem megadjuk neki a biztonság érzését, a tudatát annak, hogy nincs egyedül.

A babahordozás, a különböző hordozóeszközök segíthetnek abban, hogy a babák folyamatos igényét a közelségre úgy biztosítsuk számukra, hogy közben mi sem maradunk el a (gyakran magunknak támasztott) feladatainkkal.

3. „Soha nem tanul meg járni”

Erre az állításra gyorsan rá is cáfolok: mindkét gyerekem tud járni…sőt futni, ugrándozni, bukfencezni, biciklizni is. (És mindent az „előírásnak” megfelelő életkorban sajátítottak el).

A babahordozással, azzal, hogy a baba „felnőtt” magasságban szemlélheti a környezetét, folyamatos ingerek érik, megfigyelheti az őt hordozó reakcióit, mimikáját, ha pedig sok lenne neki az újdonság, csak ráhajtja a fejét a szülője mellkasára és békésen szunyókálhat, kizárva a külvilágot. A hordozó személy mozgása, a közös „ringás” fejleszti a baba mozgáskoordinációját is, hat az egyensúlyérzékre és a test helyzetének-és mozgásának érzékelésére is (2).

Valamint az, hogy hordozzuk a gyermekeinket, nem jelent 0-24 órás „cipelést”, letehetjük őt a játszószőnyegre, ágyra ahol aztán foroghat, mászhat kedvére.

4. A hordozás veszélyes.

Mint a kisbabás lét minden területén, a babahordozás során is vannak olyan biztonsági megfontolások, amikre ha odafigyelünk, akkor nem történhet baj. Az egyik ilyen fontos dolog, hogy a babát tartsa biztosan a hordozó, legyen megtámasztva a háta mindenhol, illetve a feje is (amennyiben kicsi babáról van szó), a hordozóeszköz tartsa őt térdhajlattól térdhajlatig. A másik fontos dolog, hogy biztosítsuk a szabad levegőáramlást, ne kerüljön semmi a baba orra és szája elé.

És hogy szerintem miért jó a babahordozás?

A hordozás közelséget jelent, hogy a babám mindig a mellettem van, hogy már az első apró jelekre reagálni tudok – megetethetem, mielőtt nagyon éhes lenne. A hordozás ad két szabad kezet – hogy elvégezzem a háztartási teendőimet, hogy több minőségi időt tölthessek a nagyobb gyerek(ek)kel. A hordozással, a folyamatos testkontaktussal könnyebben kapcsolódhatok a babámhoz, és ő is hozzám, a testem melegében biztonságban érezheti magát. A hordozás megkönnyíti a mindennapokat – ha boltba kell menni, ha fogni kell a nagyobb kezét, vagy futni kell utána, ha ügyet kell intézni, ha tömegközlekedési eszközön utazunk.

Források: (1) Evelin Kirkilionis – Babák testközelben 27-28.o. (Mamami Kiadó, Grinko Kft. 2020.)

                 (2) Evelin Kirkilionis – Babák testközelben 60..o. (Mamami Kiadó, Grinko Kft. 2020.)

Kép: https://www.facebook.com/traditionalbabywearing/

Írta: Dávid Réka

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás