Nincs természetellenesebb az elszeparáltan gyermeket nevelő nőknél, anyáknál. Mégis mindannyian megtapasztaljuk a magányt, így éljük a hétköznapjainkat. Nem tudunk már nagycsaládokban élni, de akkor mégis mit tehetünk, hogy ne faljon fel bennünket a magány?
Vissza a gyökerekhez az anyaságban?
Afrikai közmondásnak tartják, hogy egy gyermek felneveléséhez egy falura van szükség. Ez a falu pedig nem csak a gyerekekről gondoskodott, hanem egymásról is. Együtt ápolták a beteget, pótolták a kieső „munkaerőt”, vigasztalták az arra szorulót, és ünnepeltek, amikor eljött az ideje. Közösségben élni nem volt könnyű, az biztos, de az előnyei elvitathatatlanok, és még nem igazán találtuk meg, hogyan oldjuk meg az ebből fakadó hiányt.
Lássunk tisztán
Schell Gergely pszichológus funkciótorlódásként írja le, hogy ma már a párkapcsolatra, azaz két emberre terhelődik minden – érzelmileg, mentálisan és fizikálisan is, ami régen a több generációs családra. Ez mindannyiunknak nehéz.
A közelebbi és távolabbi rokonaink, valamint a barátaink időszakosan tudnak mellettünk lenni, ha tudnak. A fizikai távolság is egyre nagyobb néha köztünk. A napi telefon és internet kapcsolatot is fenn kell tartani, és nem várható el senkitől, hogy állandóan és azonnal elérhető legyen, és a fizikai jelenlétet sem tudja megadni.
A magány első jelei
Ahogy csökken a várandósság előrehaladtával a fizikai aktivitásunk, terelődik a fókusz a családos életre, majd lassan elköszönünk a munkatársaktól, ránk zuhanhat a magány. Rövid ideig élvezzük az otthonlétet, mintha csak szabadságra mentünk volna, jól esik lassítani. Lefoglal bennünket a fészekrakás. De utána valami elkezd hiányozni és bekúszik a bőrünk alá: nincs kihez szólni egész nap. Ezer dolgon jár az eszed, életed legfontosabb kihívására készülsz, de amíg munkaidőben könnyedén váltottál valakivel pár szót, most kezdenek szétcsúszni a napok, elfolyik az idő. Bárkit hívnál, dolgozik – nem akarod zavarni.
Már várandósan elkezdhetjük építeni a „falunkat”
Keressünk új embereket magunk köré, akár többedik várandósságunkban is, akik hasonló élethelyzetben vannak, ugyanazon életszakaszban járnak éppen. Akárhányadik babával is lehet könnyebb vagy kipróbálhatsz valami újat. Esetleg nem is tudtad, mi hiányzik, amíg ki nem próbálod.
Ez például lehet Várpalotán
– Kangatraining és RTM Krisztával – amivel még a szülésre is készülni tudsz, és régóta köztudott jótékony hatása testre és lélekre
– Anyaklub és szoptatás támogató klub szerdánként Bogival
– Gyermekágyas felkészítő kéthavonta Bogival
– Szülésre bocsátó ünnep várandósoknak kéthavonta Bogival
– és Pétfürdőn Kangatraining és RTM Annával
Így jó eséllyel tehetsz szert elérhető közelségben új ismeretségekre, amikre támaszkodhatsz most és később is. A legtöbb nagy örömmel fogadja a várandósokat is, csekkold le akár már most őket, ki és mi szimpatikus Neked.
Szülés után – a magány elmélyítheti a depressziót
A jól megérdemelt gyermekágyas pihenés után, vedd fel a fonalat. Ebben az időszakban van a legnagyobb és legfontosabb szerepe a támogató közösségeknek. Átlendít a bizonytalanságokon, sok-sok ötletet lehet szerezni, többgyermekes Anyáktól praktikákat ellesni, meginni melegen a kávét, megkérdezik Tőled is, hogy hogy vagy és kíváncsiak lesznek a válaszodra. Valaki biztosan meghallgatja az örömeidet és nehézségeidet is. Látni a saját szemeddel és érezni a saját bőrödön, hogy az anyaság hogyan hullámzik, hogy senki sem tökéletes, mégis mindannyian nagyszerűen csinálják – ez az ami megfizethetetlen.
Elindulni lehet, hogy nehéz, de megéri. Valahol biztosan várnak Rád, hogy ne a magánnyal legyél összezárva a négy fal között.
Írta: Bálint Boglárka
gyermekágyas dúla, EMMA Vonal önkéntes és facilitátor, önkéntes szoptatási segítő
